A régi, történelmi gyümölcsfajták a hagyományos kertkultúra értékes elemei, amelyek generációkon átívelő szelekció eredményeként maradtak fenn.
E fajták általában erőteljes növekedésű, hosszú élettartamú (akár 50-100 éves) fákat nevelnek, amelyek az évszázadok alatt jól alkalmazkodtak a helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz. Gondozási igényük az újabb, intenzív fajtákhoz képest alacsony, kevésbé igényelnek tápanyagellátást és vízutánpótlást. A történelmi fajták természetes ellenálló képességgel bírnak a helyi a betegségekkel (tűzelhalás, lisztharmat, varasodás) és kártevőkkel szemben is, így ritkábban vagy egyáltalán nem igényelnek vegyszeres kezelést, permetezést. Alkalmasak extenzív, vegyszerhasználatot minimalizáló vagy bio gazdálkodási formákhoz és házikerti neveléshez egyaránt.
Gyümölcseik változatos méretűek és megjelenésűek, gyakran rusztikusabb külleműek, ugyanakkor gazdag íz- és aromavilággal rendelkeznek. Jellegzetességük a kiegyensúlyozott cukor- és savtartalom, amely harmonikus, karakteres ízélményt biztosít. Sokoldalúan felhasználhatók friss fogyasztásra és feldolgozásra is.
Megőrzésük nemcsak genetikai sokféleségünk fenntartása szempontjából kiemelt jelentőségű, hanem kulturális és gasztronómiai örökségünk részeként is értéket képviselnek.
